Hogyan és hogyan ne

Íme Zsuzsi az utolsó előtti stádiumban. A kiszabott részeket egyenként applikáltam fel, kezdve a legalsó rétegtől. Sokkal könnyebb és egyszerűbb a dolog, ha van otthon két oldalú, ragasztós közbélés, mert akkor egyszerűen az anyagra vasalhatóak a részek és csak körbe kell varrni. Nekem nincs, de már felírtam a listámra a mindenképpen beszerzendők közé.
Tehát Zsuzsi, fejvesztett állapotban:

A kalapját rágombostűztem és egy szimpatikus sarokban elkezdtem a körbehímzést.

A száltól jobbra, pár milliméterrel az applikálandó részbe kell ölteni, úgy, hogy ismét visszaöltünk a szélére, egy képzeletbeli merőleges vonalában. Hmm... ez kissé túl matekosra sikerült, de a képen talán jobban látszik.

A szálat meghúzva, az öltés szépen kifeszül.

Így néz ki pár öltés után. Nekem soha nem sikerül szép egyenletesre, de törekszem rá.

Ilyen módon körbehímezzük az applikálni kívánt darabot. Végeredmény: Zsuzsi kalapban.

Khmm... Izé... Az egyik kezecskéjét a nagy igyekezetben lefelejtettem. Olyan picike, hogy aljas módon meglapult az asztalon. Szóval, ez lenne az így ne!

Most már az én Zsuzsim bizony félkezű marad. Minden esetre, legközelebb jobban fogok figyelni.