Tegnap este végre készen lettem a fehér házikóimmal. Már alig vártam, hogy az utolsó öltést is befejezzem, annyira szerettem volna látni egyben az egészet. Nagyon örülök neki és rettenetesen tetszik... Annak ellenére, hogy ez az anyag nem tartozik éppen a kedvenceim közé, élvezet volt hímezni. Megcsinálom még a párját is, amin két piros házikó van, és együtt viszem csak kereteztetni. Van egy lépcsőházunk, amibe most tetettünk korlátot, szépen ki lesz festve - itt fognak díszelegni a falon a házikós képek. Persze nem csak ez a kettő, hanem még jó néhány.

... és akkor megmutatom a tegnapi sütésem eredményét is, amit szó szerint hirtelen felindulásból követtem el... Még szerencse, hogy rögtön lefényképeztem, mert mára már bizony csak egy darab maradt.

Még egy kép az éppen virágzó kaktuszomról. Évente többször is virágzik és ilyen csodálatos és hatalmas virágokat hoz. Az egyetlen baj csak az vele, hogy mire teljesen kinyílik, irtózatos dögszagot áraszt. Nem lehet a közelében megmaradni... Erre mondják azt, hogy: valamit - valamiért.